Ledobtuk az atomot a pátyi kis ikerház egyik felére. A külső és tartó falak maradtak csak meg, minden más repült. Elaprózott, nyomasztó terek labirintusából állt az eredeti állapot, újra kellett gondolni az egészet. Kedves ismerőseimnek terveztük ezt a kétszintes házrészt. A kiürült házban gondosan pozícionált tömböket helyeztünk el, amelyek szervezik a teret, miközben átlátást is engednek, egyik funkció áramlik át a másikba. Ezek a megformált traktusok, egységesen pasztell szürkés zöld színt kaptak.  A konyhafal lőrés nyílásait kicseréltük nagy körablakokra, fokozva a nyomott belmagasság által keltett hajókabin hatást, közben kissé ’arcszerű’ lett a kompozíció, melyben a konyhasziget az orr. Élmény ott főzni, körbe állni a hatalmas pultot, ha épp többen is vannak. Kevéssel azután, hogy elkészült a ház, ott töltöttük a szilvesztert. Örültem, hogy minden működik, a sütő süt, a hűtő hűt, de legjobban annak, hogy tényleg érvényesül az eltervezett térérzet. A kanapéról, belátni az egész teret, közben kellő intimitást ad az előszobát leválasztó fal, amire a tévé is felkerült.